Muzslya, ill. Muzsla Szerbiában, Vajdaságban van. Közép-Bánát legnagyobb magyarlakta települése. Nagybecskerek Város egyik helyi közösségeként tartják nyílván, a város XIV helyi közösségét alkotja. A Bega folyó jobb partján fekszik, 450 ha területen és 78 m átlagos tengerszínt feletti magasságon. Ma mindössze 130 éves. А 2011-es népszámlálás adatai szerint Muzslyának 8200 lakosa van, abból megközelítőleg 5500 magyar ajkú polgár, a többi pedig főleg szerb nemzetiségű. Most azonban következzék egy kis történelmi áttekintés.

A 19. század végén Nagybecskerek városának kormánypárti vezetősége labilis politikai helyzete miatt elhatározta, hogy pozíciójának megerősítését új, kormánypárti lakosok betelepítésével oldja meg. A megkérdezett kétkezi munkások, akiket ide szándékoztak telepíteni, Muzsla helyett inkább egy másik települést választottak volna, mégpedig Katrincát, de végül is Hertelendy József, Torontál megye főispánja, egy jól bevált csellel, Muzslát „választtatta ki” velük. Mégpedig úgy, hogy a telkek kiosztásakor azt mondta: aki Katrincát szeretné, guggoljon le, aki Muzslát, az álljon fel. Az emberek leguggoltak, a főispán pedig szépen lassan számolt: egy, kettő, három… Sokáig ment biz így, mígnem mindannyian felálltak, mert megmacskásodott a lábuk. Ekkor azt mondta: No, látik kendök! Mindönki Muzslára akar mönni…

Így aztán 1890-ben a város határa mellé, a kincstári tulajdonban lévő legelőkre összesen 18 településről 420 magyar katolikus családot települt. A családok jelentős része az Észak-Bánságból érkezett ide, 155 család Szajánból, 73 család Lőrincfalváról, 51 család Nagybikácsról, 41 család Monostorról…  

A telepítés véglegesen csak a XX. század húszas éveiben feje­ződött be, mert addig még érkeztek betelepülők Hódegyházáról (Jázova), Tiszaszentmiklósról (Ostojićevo), Magyarszentmihályról (Szentmihály, Mihajlovo), Écskáról.

A telepesek nagyon nehéz körülmények között éltek az első években. A Torontál c. lap gyakran arról tájékoztatta olvasótáborát, hogy éhínség miatt szenvednek az itteniek, és többször is segélyben részesítették őseinket. Azt is meg kell említeni, hogy a Muzsla határában lévő földek nagyon rossz minőségűek voltak, emiatt sok gondjuk volt az embereknek.

A telepesek eléggé korán rájöttek arra, hogy erkölcsösen, becsületesen kell élniük. Már 1892-ben kérelmezik a templom építésének engedélyét, ugyanakkor egy óvodának és egy iskolának létrehozását is említi az akkori újság. Az iskola és az óvoda már 1893-ban beindult, és ebben az évben mintegy 450 tanköteles gyerek volt, közülük azonban csak 220-an látogatták az iskolát. A templom kérdése több évig egy helyben topogott. 1899-ben még csak a paplak épült fel, és Sóka Ignác plébános ez évben vonult be Muzslára. A szentmisét az iskola tantermeiben celebrálta. A templom felépítésére sok adomány érkezett, és a falu lakossága önkéntes munkájával nagyban hozzájárult az építéshez. A Muzsla központjában lévő Mária Szent Neve templomot 1902-ben szentelték fel.

A település fokozatos alakulásával épültek meg a lakosság szá­mára oly fontos középületek, mint az óvoda (1892-ben), az iskola (a központi 1893-ban, a parti 1904-ben), a postahivatal (1902-ben).

Az első világháború előtt 1911-ben végeztek népszámlálást a Magyar Királyság területén. A Nagybecskerekre és Muzslyára vonatkozó adatok az 1910. dec. 31-ei tényállásból derülnek ki. Ennek értelmében Felső-Muzslyának, amely ekkor nagyközségnek számított (1905), az összeírás szerint 3405 lakosa volt, akik 710 magánlakásban, házban éltek.

A muzslyaiak szórakozása sajátosnak nevezhető, s két fő formája különböztethető meg. A hagyományos szórakozás egyik formája rokonsági, baráti, ismerősi körben zajlott, s egy részük alkalmi munkákhoz kötődött: kukorica- és tollfosztáshoz, dohányfűzéshez, disz­nótorokhoz. Ezekre a téli időszakban került sor. A családfők (a „halljakendek”) előre megbeszélték a sorrendet, hogy mikor melyik családnál, milyen sorrendben végzik a munkát. Ekkor összejött a férfi- és asszonynép, a fiatalok, a gyereksereg, és együtt dolgoztak. Az éneklés, a citerázás, mesélés, pletykázás, táncra perdülés a velejárója volt a munkának, közben főtt vagy pattogatott kukoricát, tökmagot, tányéricát (napraforgót) csemegéztek.

A hagyományos szórakozás másik formája a vallási, templomi ünnepekhez kötődött: a vízkereszti, farsangi, húsvéti, Péter-Pál-napi, úrnapi, búcsúi, karácsonyi ünnepekhez. Mivel minden telepes római katolikus felekezetű volt, így az egész falu egyként ünnepelt. Az első búcsút 1898-ban ünnepelték a muzslyaiak, ekkor, szeptember 11-én (vasárnap) a nagybecskereki Szabó Ferenc esperes plébános tartott keresztszentelést. Búcsúkor alkalmi sátrakban, kocsmákban virradatig tartott a helybeliek és vendégeik mulatozása.

Az I. világháború után a muzslyaiak zöme szegénysorsú volt. Ekkoriban a muzslyai határba 64 optáns és 17 „dobrovoljac” (szerb önkéntes) családot telepített a szerb hatóság. Az ide irányított szerb családok számára nem volt ele­gendő tanyatelep, ezért 11 optáns család csak földet kapott. Az idetelepített szerb optánsok és önkéntesek részére 1343 katasztrális hold és 1367 négyszögöl föl­det osztottak ki a muzslyai határból. A muzslyaiak, meglepetésükre, megértették az idetelepített szerbeket, mivel a Magyarországról áttelepült szerbek jól beszélték a magyar nyelvet (Deszk, Makó környékéről érkeztek).

Az 1920-as években Muzslya határában létrejött szerb tanyate­lepre a muzslyaiak válasza az volt, hogy új utcákat alakítottak ki, és a falu határában, 10 kilométerre Muzslyától létrehozták a deonicai tanyatelepet. Az eredeti terv (1930) egy iskolát is előirányzott Deonicán, amelynek a felépítéséhez az állam mellett a helybe­liek is hozzájárultak. Az iskola 1936-ban nyitotta meg kapuit. A tanyavilágban élő gyerekek egy osztályba jártak: 30–40 tanuló elsőtől negyedik osztályig, délelőtti váltásban. A deonicai iskola 1955-ig működött.

Muzslya ekkor (1930-ban) Gornja Mužlja néven (szerbül) szerepelt a térképeken és a helyi iratokban. Az új utca az Újsor volt, amelyet Barátfalva kö­tött össze a faluval.

A II. világháború után Muzslya újból fejlődésnek indul. A faluban kiépülnek a kövesutak, az áram-, a gáz-, a vízvezeték, felépítik az egészségházat. 1948-1950-ben a települést ideiglenesen ismét a városhoz csatolják, majd 1954-ben már véglegesen. 1953-ban megépült az első aszfaltút, 1955-ben pedig a Bega feletti híd. 1959-ben állandó buszjárat indult el a falu és Nagybecskerek között, majd felépült a művelődési ház, a benzinkút, a Lehel Sportközpont.

A hetvenes évek derekáig csak 2,5 kilométer hosszú műút kötötte össze a falu központját a várossal. Macskaköves út volt ez, amelyet 1973-ban aszfaltoztak le. Ahogy befejeződött a vízvezeték-hálózat kiépítése, kezdetét vette az utcák aszfaltozása. A munkálatokat 1979-ben kezdte a Vojvodinaput állami vállalat, és 1988-ig (tíz év alatt) 53 kilométer aszfaltút épült ki a faluban. A határban Deonicáig 12 kilométernyi aszfaltutat építettek.

1982-ben korszerűsítették a telefonálást ikerszámokkal (1700 szám). Így oldották meg a lakosság (3400 család) telefonszükségletét. Ebben a rendszerben az volt a baj, hogy a két ikerszámos közül egyszerre csak az egyik telefonáló használhatta a vezetéket. 1998-ban a muzslyai és a Sava Kovačević helyi közösségek összefogásával Muzslyán kiépült egy digitális telefonközpont, amely megszüntette az ikerszámos telefonálást, és minden háztartás egyedi számot kapott, korlátlan telefonálási lehetőséggel. Ez a telefonálási rendszer lehetőséget adott az internetre való rákapcsolódásra.

A helyi közösség az általa támogatott társadal­mi épületeket (ÖTT, Lehel, Petőfi, Piros Csizma – Magyar Ház, nyugdíjasotthon, galambászotthon) rákapcsoltatta a gázvezetékre, így oldotta meg a középületekben a fűtést.

A Szávió Szent Domonkos templomot, amely a Tóth István utcában épült, 1994-ben szentelték fel. 2002-ben épült fel az Emmausz fiúkollégium a helyi plébánia mellett. Ebben az intézményben főleg a szórványból érkeznek tanulók, olyan helyekről, ahol nem létezik magyar nyelvű középiskolai oktatás.

A település nevének változása a történelem folyamán: a betelepülés kezdetén, 1890-től 1920-ig a falu neve előbb Felsőmuzslya, majd Felső-Muzslya, végül Felső Muzslya lett. Az első világháború után, amikor Jugoszláviához csatolták a Délvidéket (Vajdaságot) és ezzel Muzslyát is, a nevét szerb nyelvre fordították le. Így kapta a Gornja Mužlja nevet. Ezt az 1941–44-es német uralom (a második világháború) alatt Ober Muschla névre módosította. A második világháborút követő rendszer- és hatalomváltás ered­ményeként, a kommunista-szocialista hatalom határozata szerint a település neve 1955-től Muzslya (Mužlja) lett. A nép körében azonban inkább a Muzsla névváltozat a népszerűbb. Mindkét névváltozat – Muzslya, illetve Muzsla – helyes, elfogadott, alkalmazható szóban és írásban.

Amenyiben a kedves látogató többet kíván megtudni Muzslyáról, abban az esetben látogassa meg a Vajdasági Magyar Digitális Adattár honlapot, ahól elektrónikus formában el tudja olvasni a teljes Muzslya krónikája című könyvet, melynek szerzője magiszter Hallai Zoltán.

Forrás:
* Karl Miklós- A dülőutak szorgos népe, kiadva 1990-ben
* Magiszter Hallai Zoltán – Muzslya krónikája, kiadva 2015-ben
* Szervó Mihály Általános Iskola Internetes oldala